2010. október 9., szombat

S.O.S. - válaszra várva...

Nem reménykedem benne, hogy túl sok válasz érkezhetne erre a bejegyzésre, de ha másra nem, hát arra jó, hogy kiírjam magamból amit most érzek.
Amióta belefogtam a gyöngyözésbe, küzdök egy elég nagy problémával. Sajnálatos módon a probléma forrása a családom...
Az egyedüli aki mindig tartja bennem a lelket, a Párom, pedig a vele töltött időmből vonok el legtöbbet gyöngyözésre.
Nemrég volt egy idő, jó pár hónap, amikor semmit sem fűztem. Aztán most újra rám tört és viszonylag ihlettel is társul.
Viszont a családom ezt nem értékeli. Ahogy magát a gyöngyözésemet sem. Szerintük semmi értelme. Pénzkidobás, időpocsékolás...
Valahogy nem értik meg, hogy nem a pénzért csinálom. Egyrészt mert nincs rá vevőm, másrészt mert nem meggazdagodni szeretnék belőle, csak egy kis boldogságot, örömet gyűjteni magamnak és másoknak (mert adni jó). És érezni, hogy igenis jó vagyok valamiben a magam módján...
De ez így nem okoz már örömet...

1 megjegyzés:

liviart írta...

Az alkotás önmagáért jó és nem kell hogy célja legyen.Csináld a magad örömére és ne érdekeljen más.Mert ez a lényeg:)


kérdés: http://www.meska.hu/ itt nem jártál még?Ez egy online kézműves piac.